Királyleány Gyémánt gyűrűje

Királyleány Gyémánt Gyűrűje

Kis országban vidám élet,

Boldog az, ki ide téved.

Öreg várban bölcs király,

S egy nagyon szép királyleány.

Királyleány az ablakból integet,

Ujjáról gyűrűje lecsúszik hirtelen.

Kertbe esett, magas fű közé,

Egy szép lapos kavics mögé.

Gyűrűben formás gyémánt csillogott,

Királyleány érte sírt-zokogott.

Kereste kertész, inas, szakács,

Szobalány, katona és egy takács.

Este lett a gyűrűt nem találták,

Fű és kövek mögött nem láthatták.

Így szomorú volt az éjszaka

Királyleány gyűrűjét siratta.

Másnap is mindenki az ékszert kereste,

De a kavics mögött senki nem lelhette.

Hirdetmény lett kiragasztva,

Magas jutalmat kap ki megtalálja.

Napok mentek, eltelt egy hét,

De nem találták a királyleány gyűrűjét.

Szerencsére arra járt Ferenc herceg,

Ki para-tudományával sosem henceg.

Mikor megtudta a bánat okát,

Megsimogatta kedvenc okos lovát.

A szomorúságot mi nem kedveljük,

Nevetést, vidámságot szeretjük.

Gyere pajtás megkeressük a tárgyat,

De előbb felütjük a sátrat.

Munka, majd pihenés után,

Ferenc herceg újra lován.

 

Vigyük hát a varázsvesszőt,

Ne is egyet, hanem kettőt.

Vessző jelez, utat mutat,

Bokor, pázsit között kutat.

Egyszer csak hevesen jelez,

Ferenc hercegnek örömet szerez.

Kedves lova boldogan nyihog,

Herceg kezében gyémántgyűrű csillog.

Hurrá! Nagy az öröm a várban,

Fogadás a királyi lakosztályban.

Asztalon étel-ital, gyertyák égnek,

Királyleányt nem láttak még ilyen szépnek.

A gyűrűt átadta Ferenc herceg,

Királyleány boldog, mint egy gyermek.

Apja szól: fogd leányom kezét,

Ez a Te jutalmad, s mondja titkos tervét:

Figyelj reám Ferenc herceg,

Varázsvessződ igen tetszett.

Megtaláltad a gyémántgyűrűt,

Te légy párja, éljetek együtt.

A nap hőse lovát nézi,

De jó lenne most lelépni!

Kedves, csinos a királylány,

De mit rejt vajon a kincstár?

Ösztöne súgott: gyorsan döntött,

Igent mondott, lova hörgött.

Szabad élet immár vége,

Gazdámnak lesz felesége!

Esküvő lett, lakodalom,

Nagy volt ott a vigadalom.

Zene, tánc és ordítozás,

Általában ez a szokás.

Boldog élet beköszöntött,

Eltették a varázsvesszőt,

Mesének itt vége, köszönöm a türelmet,

Kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepet!

Verőce, 1994. december 9. Botond Ferenc